Óceán

Titkom súgom, hangtalan,
Ne légy hasztalan.
Soha semmit nem reméltem, mégis tudod: titkod tudom.

Megérint a szellő, a meleg napsugár,
Te se voltál több, csak egy szemvillanás.
Két tekintet összeért, s súgta hangtalan: őrizd a titkom, de nagyon, nagyon halkan.

Mély óceán mondd, mit rejtesz,
Ezt az érzést sosem tudom meg.
Épp csak megfürdőztem, s hallottam lépted mely hangtalan,
S a hullámok felcsaptak a viharos ég alatt.

Inkább kiszálltam, tudtam, tovább kell álljak,
Ám megakadt a hínárban a lábam.
Valami visszahúz, valami nem ereszt,
Egy kérdést súgj meg nekem.

Jéghideg volt a szél, a szemed pedig titkot rejtett,
Sohasem volt még ilyen a kedved.
Láttam rajtad, szemed titkot rejt,
Olyan titkot, melyet csak az óceánok tűrnek meg.

Elvesztél hát a végtelenbe, mint a Nap meleg sugara,
S az óceán tükrén táncot jártak azok mint a vad halak.
Az éj leple annyit se ért, mert eltűnt minden mi hangtalan,
Csak a könnyfátyol maradt, maradt oly hasztalan.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.