Miért igaz még mindig, hogy pókhálófényben vergődnek fejem felett ezüstnyílvesszős csillagok?Tovább olvasom…
Még odakint sötét van, lassan alkonyodik, Szüntelen feléd járnak a gondolataim. A megélt szép közös emlékek, a múlt, A hozzád elvezető hosszú, végtelen út.Tovább olvasom…
Mint egy szép őszi levél, mit színessé varázsolt a lassan múló nyár összes színpompája,Tovább olvasom…
Olyan lágy, hosszú a csók. Reményről suttog a holnap. S míg a csillagok mosolyognak, idelent a szívünk összeolvad.Tovább olvasom…
Vannak szerelmek megírva a csillagok között, Egymáshoz vezetve az út olykor nehéz és rögös. Mi ebből nem emlékezünk, de a lélek tudja, Milyen lesz az életünknek választott útja.Tovább olvasom…
Színpadon – Elismerő fütty kell, vastaps és nyári zápor, móka, kacagás, örömkönny és pár pohár bor, önfeledt futkározás vadvirágos réten,Tovább olvasom…
Keresem a szavakat, akár az utakat, melyen indulni még érdemes, elmondani, ami senkit sem érdekel,Tovább olvasom…
Szél ringatja a fákat, dalolnak a madarak. A Nap is nyugszik, fáradt. A mókusok alszanak.Tovább olvasom…