Lehunyja szemét a világ, a szél is csak suttogni mer, a csillagok szíve virág, s a fény most lágyan átölel.Tovább olvasom…
Kopár dombon trónol, zöldell nagy lombú, hűs árnyékot ad, s mintha szomorú,Tovább olvasom…
Koromfekete eget mindenütt ragyogó csillagok világítják be, A kellemes csendet csak néhány hangos kutya ugatása töri meg, A kis falusi házakban az ajtókat az ott lakók sorra zárják be, S a nehéz munkától kimerült emberek az ágyakban pihennek meg.Tovább olvasom…
Ma gyertyát gyújtunk, lángja beszél, Egy néma fohász, mit a szív mesél. A temetők csendje is hallgat, S az emlékek között élnek a pillanatok.Tovább olvasom…
Átsétált az ősz az erdőn, halvány pír futott végig arcán. Színesre festve a fákat, elhalkult az erdő, csend van.Tovább olvasom…
Szeretlek december, kedves hónap vagy nekem, amikor a hó lassan betakarja a csendet, a fenyőágak vállán fehér álom pihen, s a csillagok messziről hazakísérnek halkan.Tovább olvasom…
Narancs fénye ég hullámok arany tánca- nap búcsúzik el ☆Tovább olvasom…
Egy szép nyári este csillagok hullottak cikázva, lángoló fénycsóvákkal. Szememet a fény elvakította.Tovább olvasom…