Napkelte

Még odakint sötét van, lassan alkonyodik,
Szüntelen feléd járnak a gondolataim.
A megélt szép közös emlékek, a múlt,
A hozzád elvezető hosszú, végtelen út.

A közös utazások, a nevetések, ígéretek,
Amikor szavak helyett a tettek beszéltek.
A csillagok fényei már nem ragyognak,
Te az eltűnő holdfényben is ott vagy.

Aranyszínt kap az ég, múlik az éj leple,
A szívemben mindig lesz helyed.
Napfelkelte köszönt lassan rám, itt a reggel,
Arra kérlek, hogy sose engedd el a kezem.

Hozzászólások (2 darab)