„csönd” – versek címszó szerint

Írta: Mahler Csaba
Feltöltve: 2025. 12. 03. 17:10
Téma: Karácsony
👁️ 15   ❤️ 2

Fagy fon be mindent, hallgat most a táj,
Az ég szemében tiszta könnyre vár.
Város alszik, dér borítja csend,
s egy gyertyalángban él a szeretet.

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠
Feltöltve: 2026. 01. 29. 22:12
Téma: Ima
👁️ 15   ❤️ 1

Atyám én itt vagyok,
A csöndedben részed vagyok.
Erőt erődből merítek.

Írta: Aurora Amelia Joplin
Feltöltve: 2025. 12. 31. 12:56
Téma: Önismeret
👁️ 14   ❤️ 2

Szent este fénye rám hajolt,
életem legszebb csöndje szólt,
egy év terhe bennem élt,
míg csillaggá vált a nehézség.

Írta: Ynela Zíléna
Feltöltve: 2025. 12. 07. 13:00
Téma: Tél
👁️ 12   ❤️ 0

Avarra ásít a hópaplan,
a cinege gallyra pattan.
Rezdül a pille-pamacsa,
faggyá dermed a dallama.

Írta: Baginé T. Szilvia 💠
Feltöltve: 2026. 04. 06. 09:46
Téma: Elmélkedések
👁️ 12   ❤️ 1

Rámtalált egy belső hang
Megcsókolta lelkem,
Hiányzott a szívemből
A valódi csendem.

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 03. 20. 06:55
Téma: Élet
👁️ 11   ❤️ 2

Gyilkos csönd, érthetetlen hangfulladás,

sűrű embertömeg-tolongás!

Írta: Oláh Timi
Feltöltve: 2026. 04. 02. 09:33
Téma: Spirituális
👁️ 10   ❤️ 1

Ne kérdezz semmit, csak ülj le mellém halkan.
Ne szóljon a szád, csak engedd, hogy halljam!
A csöndet, a szél dalát, mely megérint csendben.
Csak ülj, ne szólj, csak nézz engem!

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 03. 17. 07:35
Téma: Önismeret
👁️ 9   ❤️ 1

Hogyan újjulnak meg a vihar-tépett Golgota-sebek? A Lét kapaszkodói már nem felejtenek míg sugarak átlói keresztezik egymást! Szakadt szívütemek résein átüt a megváltó remény: ásejlik tétován, mint felsebzett emlék! Bele kellene csimpaszkodni egymarék akaratba is, még nem lesz végső késő! Csuromvíz-félelmeink között biztosan védelmező kézszorításokba jó volna belekapaszkodni! Űzött csordaként tapossák egymást karrier-törtető hitványok s bőr-izgatott meztelen igazságát a gyerekes kiszolgáltatottság már sohasem bizonyíthatja!

A kóbor-kósza lélekre rátelepül a csönd! Észrevétlen lopakszik a benső én katakombáin át; a párnát otthagyott romantikus pillanatok is nyomot hagynak gyűrött arcunkon! Közös, kiközösített magányban ébredésre vár a tanúskodó figyelő! – Ösztön-mélységek szigeteiből felzúg a Mindenség miközben sokadszor már szégyelli önmagát a türelem, hogy miért nem lehetett kitartóbb s talpraesettebb?! Önmagunkat is folyamatosan szükségesen megcsaljuk elképzelt álmainkban!