Szegény kis dilettánsom, én megteremtett árnyam, keringjünk az űrben, a megosztott magányban.Tovább olvasom…
Felébredtem, s rájöttem, Mit jelentesz, kedvesem. Gyémántként csillogsz fényesen, A Napnál is fényesebben.Tovább olvasom…
Meginog a kezem, de a múltam elengedem. Reményhangja a szívemben remeg, lassan, mély lélegzetet veszek.Tovább olvasom…
Hidd el lomb vagyok, egy kidőlt fán, kisöpört utca vagyok, megtisztított a vén magány.Tovább olvasom…
alszik már a hajnal kiutat keresve kinek szíve nehéz pánikol helyetteTovább olvasom…
Az ablakon át lopakodik a fény, Mint titkos üzenet, halk tiszta remény. Aranyszálakkal szővi be a teret, S minden árnyékban új élet éled.Tovább olvasom…
Ébredek fáradt és lusta testtel, zúgó, másnapos, ősz öreg fejjel. Száraz, piros, táskás szemmel, enervált, fásult, rossz kedvvel.Tovább olvasom…
valamikor nyárban jártam, egy pad mellett sétáltam, rózsák illatát hozta a szél, hiába vártam, hogy siess felém -Tovább olvasom…