„Vágatlan érzelmek”

Szegény kis dilettánsom,
én megteremtett árnyam,
keringjünk az űrben,
a megosztott magányban.

Ne törd meg a csendet,
csak használd a vágyam.
Próbáld magad védeni,
Vergődő arroganciádban.

Majd halkan füledbe suttogom,
kimondatlan haragom.
A fekete álarcos szavak,
bemázolják a hófehér falat.

Buta kis dilettánsom,
én megteremtett társam,
vesszünk el az űrben,
a választott magányban.

Ne add ki szerelmed,
csak cipeld a kereszted.
Gyötrődő vágyaid,
nálam ne keressed.

Majd halkan füledbe suttogom,
rejtegetett óhajom.
A csillogó csillagok alatt,
megszületnek az őszinte szavak.

Szerelmes kis dilettánsom,
én megteremtett vágyam,
ragyogjunk az űrben,
a közös magányban.

Ne csukd be a szemed,
csak legyél a társam.
Próbáld magad engedni,
szerető eleganciádban.

Most halkan füledbe suttogom,
csillagszóró bánatom.
A napsütötte égbolt alatt,
megszűntek az igaz szavak.

Gyenge kis dilettánsom,
én megteremtett rémem,
engedjük el egymást,
ebben a szürke ürességben.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.