Meglásd még most is mindig vendég, fogadott vándor, kicsinyes, önző életedTovább olvasom…
Most még magadnak se vallanád be, de nyitott szemmel vagy kénytelen őrizni saját benső csendedet,Tovább olvasom…
A magány sokadszor, akár idült, váratlan szívroham csapott le, az eszméletalatti létTovább olvasom…
A könnyelmű napok tán sosem létezhettek; földi horgonyokként láncolják az átlagembertTovább olvasom…
A szándékolt magány, s büszke-makacs csönd mintha csak második énje volna; mivel a külső Világtól már így is,Tovább olvasom…
Benső mélyen rejtező nyughatatlanságom rendre rám talál, mikor csak kuporgó csapda-lelkem mélységeit megjárja;Tovább olvasom…
A boldogság s tán még a biztosnak gondolt öröm is csupán csak hunyorogni tud egymagában,Tovább olvasom…
Mert már széthulló vesszőfutásnak tűnik a jelenidő is, melyben élni kényszerültünk; élünk bár kétségtelen,Tovább olvasom…