Tükörbe nézve néha fáradt, és fakó arcú önmagamat látom. Mély barázda nincs az arcomon, de az évek engem is megtépáztak.Tovább olvasom…
Fagy repeszti szét a csendet szürke égből hull a hó, tűz táncát őrzi kebelén sárgán fénylő kandalló.Tovább olvasom…
Kinek szíve még meg nem perzselődött, kinek lelke még nem érezte tüzét, ki a világot még nem látta rózsaszínnek, annak minden nap egyformán kel fel.Tovább olvasom…
A ház, melyben lakunk ma, otthonunk valaha, nekem már nem az régóta, mi volt egykor.Tovább olvasom…
Ősszel, ha felnézel az égre már nem olyan tiszta és kék, mint egykor volt nyáron. Most gyakran sűrű felhőtakaróTovább olvasom…
Te voltál a hercegem, Messze tájon át. Paripád hangja legyőzte az eget, S sötéttel megharcolván,Tovább olvasom…
A fotel karfáján egy kék kardigán hallgat. Nem kérdez, nem vádol, csak őriz.Tovább olvasom…
Ott hevert a kanapén, árván, csendesen. Illatát hagyta oly kedvesen.Tovább olvasom…