Párnám csipkéje csodaszép, Habosan fényes, hófehér. Hullámos éke fodra, Visszarepít a réveteg múltba.Tovább olvasom…
Vannak az életben súlyos döntések, miket meg kell hoznod, mert az Élet közbeszólt. A lelked mélyén hiábaTovább olvasom…
Naplemente után az égbolt alatt Megpihen az első sugallat. Az égboltra nézek, keresem fényed, Nem találom, csak az emléked.Tovább olvasom…
A szeretet szívemben, minduntalan szárnyra kel, rózsaszín felhőjében, téged is átölel.Tovább olvasom…
Távollátó szemüvegem keresem én Mint vakond, ki földkupac fölött szerte néz Nem találom, hová is tettem de gondolatban már messzire tekintettem.Tovább olvasom…
Előbújt a krokusz és a hóvirág, A tél rájuk teríti még fátylát. A szívem már jó ideje tavaszt vár, Hervad az ablakról a jégvirág.Tovább olvasom…
Valami történt, valami elmúlt. A felejtés nem segít, lelkem támaszt nem nyújt.Tovább olvasom…
Amikor minden feketébe borul, és a csend hangosabb, mint bármely szó, akkor érzem igazán a hiányod, ahogy bennem visszhangzik: „Apám..” Apám... Ha csak még egyszer foghatnám kezed, azt a dolgos, erős kérges tenyeredet, ami négy fiút nevelt férfivá, egy lányt tanított szeretni, és egy asszony kezét szorította egy életen át.Tovább olvasom…