A föld hasadt szélén kicsi szív, rejtett csodája a tavasznak, első leheletével szirmot bontva, ibolya virág régmúlt napról suttogva.Tovább olvasom…
Idő, láthatatlan társunk, szövi napjaink szálait, őrizve örömöt és bánatot.Tovább olvasom…
Húsvét volt és gyerek voltam Hosszú barna hajamba szalagot fontam Szép ruhámban legszebb voltam Kiskosaram magamhoz fontam.Tovább olvasom…
Amőba vagyok a bolhákon, egy kelletlen folt a ruhákon. Egy feles korty, mely íztelen, egy néma gátlás, mi meztelen.Tovább olvasom…
Visszanézek életemre Már nem sürgetem az időt Lassan elosont a kertek alján Gyorsabb lett, mint azelőttTovább olvasom…
Rózsák között elhervadni, vagy meleg ajakon elolvadni. Hűsen simogatom szádat, lehűtöm verejték-orcádat.Tovább olvasom…
Alszik a város, ébren csak a hold van Millió szentjánosbogár éjszakai üzemmódban Kelet felől vörösen beásít a hajnal Elindul az élet méla, tompa zajjalTovább olvasom…
Amikor Minden elveszett és nincs már remény, Mint amikor kihunyt az aprócska pislákoló fény, Egy sötét alagútban borzongok, nincs kiút, A csend rám nehezedik és körém sző borút.Tovább olvasom…