A rím bimbózik, mint a virág, némán olvasgatja ezt a világ. Mint a magból kibújó csírát, vagy a pap szájából az imát.Tovább olvasom…
Hej, cinege, cinege, elveszett a cipőcske, vagy tán nem is volt soha, nem volt, aki megvarrja.Tovább olvasom…
Mit mondhatnék szépségeset, mit nem tudsz még rólam, az életünk is már régóta ugyanaz a szólam.Tovább olvasom…
Nem ereszt a konok tél, szenvednek az apró életek, köszörül rideg, vad a szél. Csoszog a szűnő napfény,Tovább olvasom…
Vigyél haza újra, karácsonyi szél, Gyémántként csillan a fény a járda szélén. Hatalmas pelyhekben hull a nem szűnő hó, Cseppen a jégcsap az ágról, olvadón.Tovább olvasom…
Emlékszem egyszer kiskoromban, nagy hó hullt karácsonyra, nem értettem mit jelent e szó, és miért éppen télen várható?Tovább olvasom…
Ne kottázz hozzám többé Éneket...! Hagyd, hogy Én dúdoljam a refréneket, Ne rendezd be nívóddal az életteremet, Engedd ki kalitkádból piciny szívemet!Tovább olvasom…
Fogsz-e még énekelni nekem, körbeöleled-e megfáradt lelkem halál-daloddal? Kísérsz-e majd utolsó utamon,Tovább olvasom…