Végtelen álmok, összetört életek. Mind próbáljuk összerakni a képeket. Nem mindig kell erősnek lenni,Tovább olvasom…
Mint lángoló tűz perzselt a szerelmed, víz voltam, lecsendesítettem a tüzet. Vad folyóként tajtékozva érted el a partot, mederként, meglágyítottam a hullámokat.Tovább olvasom…
Ebben a ritkásan pergő, őszi levélesőben a gyönyörrel felajzott emlékezetre finoman ráfeszülni látszik a még pezsgő,Tovább olvasom…
A poéták sorsa oly nehéz, Ha szívüket mély árokba húzza a bánat. Mily keserves, míg hazatalálhat, S egyszer majd párnájukon hálhatTovább olvasom…
Mondd megbeszéltétek? Leültetek, és őszintén rákérdeztél / tem?Tovább olvasom…
Megszólal a lélek gitárja, Hangjában most vad érzelmekkel. A szívbe hulló könny szikrája Bámul reménykedő szemekkel.Tovább olvasom…
A nő olyan, mint Vénusz, az istennő, csupa harmónia, lágyság és kecsesség. Mindegyik szava szelíden csicsergő, már szemlátomást elbűvölő jelenség.Tovább olvasom…
Egymás csillogó szemében, látjuk igaz tükörképünket, víz és tűz igazi játéka, pillanat gyönyörű varázslata.Tovább olvasom…