Furcsa fényben tép a szél Ruhámba kap, szerteszét Ádáz világ szomjasan nevet Hová cibál, most remegek.Tovább olvasom…
A jóság a lélek mélyéből fakad, mint a föld alsó rétegeiből feltörő tiszta vizű forrás, Mely folyamatosan lemossa a felszínről a mocskot, Mit az idő és a rosszindulat hordana rá csendben, alattomosan.Tovább olvasom…
Ó ember, ki kötélen táncolsz, harcol érted a jó és a rossz. De Te fogod eldönteni hova, melyik oldal, ahova fordulsz.Tovább olvasom…
Újra tavasz van, kedvesem, frissítő, reményt adó tavasz, „ismerős ez az érzés, a múltban már éreztem” meleg leheletét. Remény sugara villan fel szememben,Tovább olvasom…
Szeretem amikor megállít a pillanat S átkarolja vállam láthatatlan fénnyel Ilyenkor érkeznek a legszebb percek A csoda fátylak megérintenek.Tovább olvasom…
Ha úgy érzed, amit szeretnél, hogy nem vagy rá képes, Nézz szét a világban és gondold át kérlek. Gondolj a magra, melyet a szél messzi tájra visz,Tovább olvasom…
Amikor Minden elveszett és nincs már remény, Mint amikor kihunyt az aprócska pislákoló fény, Egy sötét alagútban borzongok, nincs kiút, A csend rám nehezedik és körém sző borút.Tovább olvasom…
Lelkem kapuja nehezen nyílik, sok csalódás zárta magára. Mint szárnyaszegett madár, kuporog ott bent magában.Tovább olvasom…