A lélek forrása

A jóság a lélek mélyéből fakad,
mint a föld alsó rétegeiből feltörő tiszta vizű forrás,
Mely folyamatosan lemossa a felszínről a mocskot,
Mit az idő és a rosszindulat hordana rá csendben, alattomosan.

Szemed tükrében megcsillan a szeretet jelképe,
Lelkednek tavában sok tiszta érzésnek a csillagképe.
Úgy kellene élnie az emberiségnek, hogy –
a jóság és szeretet legyen a jövő eszményképe.

„Jótett helyébe jót várj” igazzá vált sorok,
Isten igéjét hirdetik a jövőben megálmodott korok.
Ott, ahol minden cselekedet visszhangra talál,
mint hegyek közt kiáltás, mely vigaszra vár.

A bűn lajstromán sok a szennyezett lélek,
A másikat bántani könnyen megtett vétek.
Nincs bűntudat, a lelkiismeret árnyékban marad,
a csend hallgatag, hol az igaz szó elmaradt.

Elhomályosult tükrök torz képet mutatnak,
s az igazság útjáról sokan letérni tudnak.
De mélyen még ott izzik egy parányi fény,
mit nem olt ki teljesen sem idő, sem szenvedély.

A tettek mezején nézd a sok virágot,
Csodásan színesítik meg számodra a világot.
A jó nem készen kapott, nem könnyű ajándék,
hanem minden döntésben megszülető szándék.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.