Ha hozzád hajol az est, én ott leszek a fényben, szemed tükrében ringva, mint csillag a reményben. Szívem szavát nem rejti sem idő, sem távolság, mert minden dobbanása egy neked írt vallomás.Tovább olvasom…
hajnali fény ring holnap üres tenyerén – álmot lélegzikTovább olvasom…
Világom benned reménykedik, és kihajt a néma sarj. S a fény felé merészkedik, esőcseppeket zokog, ha jő a vihar.Tovább olvasom…
A tél palástja lassan a földre száll, S a hópehely, mint álom a tájban táncot jár. A világra csend borul, puha, tiszta fény, S reményt hoznak az apró hópihék.Tovább olvasom…
Most a fény apró csodákra forog, s tán a világ e percben nem zokog. Elindul halkan, hajnal peremén, s aranyszálat feszít az ég köpenyén.Tovább olvasom…
A könyv nyitva van, emlékszik rád. Betűiből ösvény fonja át az erdőt, hol a csend beszél s a szív egy régi fényt remél.Tovább olvasom…
Lépked hozzám és Szívem csendben felragyog, Benned ébredekTovább olvasom…
Életem erdejében gondterhelten tévelygek kipécézett utamon. Tömény az aljnövényzet, a fák lombjai összeérnek.Tovább olvasom…