Álmok erdeje

A könyv nyitva van, emlékszik rád.
Betűiből ösvény fonja át
az erdőt, hol a csend beszél
s a szív egy régi fényt remél.

Fák között ring az a pillanat,
hová vágysz, hol álmodban haladsz.
Kék ég szűrődik át az ágakon,
s szívedben már oszlik a fájdalom.

A tükör nem ítél, mosolyog rád,
ígéret van benne, amit ott látsz.
Nem múlt néz vissza, nem a tegnap,
hanem egy arc, mely hív és elfogad.

Ha átlépsz, semmi nem hagy el,
csak egy olyan helyre érkezel,
hol talán saját utadra lelsz,
s megtalálod, mit régen keresel.

Álom-e mindez vagy valóság?
Te már tudod az idő válaszát.
Mert lépni annyi, mint hinni még,
hogy fény lesz abból, ami rég
csak suttogás volt, halk remény.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.