Lelkem kapuja nehezen nyílik, sok csalódás zárta magára. Mint szárnyaszegett madár, kuporog ott bent magában.Tovább olvasom…
Szeretem amikor megállít a pillanat S átkarolja vállam láthatatlan fénnyel Ilyenkor érkeznek a legszebb percek A csoda fátylak megérintenek.Tovább olvasom…
Tejszínű lepelbe burkolózott a hegy orma, itt-ott ragyog ki a tegnap nyoma. Még szellő sem birizgálja a völgyet, a tavacska épphogy bepillézett.Tovább olvasom…
Legyél hűs szellő a forró nyárnak, amire annyira vártam. Legyél hűs patak a kerted alatt, melyből minden szomjazó ihat.Tovább olvasom…
Hosszú éveken át kerestem, kutattam, ki lehetek én, hova visz az utam. Felnéztem az égre, a távoli jövőben, megláttam magam ölelő Fényedben.Tovább olvasom…
Ma minden olyan széttörött mintha más világban élnék, a sok mosolygó arc mögött saját árnyékom – menedék.Tovább olvasom…
Milyen mély körülöttünk a sötétség! Ilyen gyéren rég pislákolt a fény! Nehéz, ólomlábakon múló nappalok, Didergő, tétova gond gyűrte arcokonTovább olvasom…
A köd a pirkadat peremén lebeg, s a tájra csöndet húz a lomha pára. Horgol a fagy a földre deres fátylat, amíg a szél engem karöltve neszez.Tovább olvasom…