Csend

Tejszínű lepelbe burkolózott a hegy orma,
itt-ott ragyog ki a tegnap nyoma.
Még szellő sem birizgálja a völgyet,
a tavacska épphogy bepillézett.
A hideg áll be egyre keményebben,
túrázó sem kóborol a hegyekben.
A gyerekek még nem mehetnek a jégre,
néma a tájék, nő a sötétsége.
Házikóból kivirít a lámpa fénye,
bent idős pár ül szótlanul, egymást nézve.
Elfogytak a tennivalók, megkopnak a tények,
pihen a test, megnyugszik a lélek.
Elég, ha nem egyedül van az ember,
a lárma nem hiányzik csodafényekkel.
Télen lassan, csendesen átgondolja az életet,
majd márciustól újra várja a kikeletet.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.