Ó ember, ki kötélen táncolsz, harcol érted a jó és a rossz. De Te fogod eldönteni hova, melyik oldal, ahova fordulsz.Tovább olvasom…
A jóság a lélek mélyéből fakad, mint a föld alsó rétegeiből feltörő tiszta vizű forrás, Mely folyamatosan lemossa a felszínről a mocskot, Mit az idő és a rosszindulat hordana rá csendben, alattomosan.Tovább olvasom…
Ne várd, hogy hangos jel legyen, az ég sem nyílik meg neked, a csoda néha csak annyi, hogy béke érinti szíved.Tovább olvasom…
Hófehér takaró mindent átölel, Fagyott kristályok fényesen csillognak, Fenyők ágain kis cinke ül a fán, Dalát szórja szét a téli éjszakán.Tovább olvasom…
lépked az idő adventi naptárat nyit – szemed sarkábanTovább olvasom…
Hó hull az éjben, láss fehér csodát, A szél meséli múltak dallamát. Fény gyúl a csendben, mindenki békére lel, A szív ma újra hinni kezd, lángja nem alszik el.Tovább olvasom…
Múltnak fátyla már eltakar, Emlékek hídja zárva tart, Rozsda eszi a kapuját, Segíti feledés homályát.Tovább olvasom…
rázza már le magáról március a tél terhét hozza meg nekünk a kikelet erényét friss fű illata járja át a levegőt tarka virágszirmok táncoljanak a szemünk előttTovább olvasom…