Lélek testet emel, mint egy madár, ki az égre feszíti szárnyait, szorongás kalitkáját törve,Tovább olvasom…
Az emberi érzékelés gyönyörű. A fény megérinti a szemet, és világ lesz belőle. Egy hang rezgéseTovább olvasom…
Koromfekete eget mindenütt ragyogó csillagok világítják be, A kellemes csendet csak néhány hangos kutya ugatása töri meg, A kis falusi házakban az ajtókat az ott lakók sorra zárják be, S a nehéz munkától kimerült emberek az ágyakban pihennek meg.Tovább olvasom…
Vonatom sötétben zakatol, szemem ismerős tájon barangol, a sötétben fények villannak fel, igen, most az én időm jött el.Tovább olvasom…
A szeretet fényére vártunk, A hit, a remény és az öröm után. A templom előtti téren álltunk, Várva, felcsap ma a szeretet láng.Tovább olvasom…
A fa alatt fények lélegeznek, arany szikrák a szőnyeg ölén, egy doboz vár, csíkos ruhában, szalagja csillan: ígéret, remény.Tovább olvasom…
Ebben a ritkásan pergő, őszi levélesőben a gyönyörrel felajzott emlékezetre finoman ráfeszülni látszik a még pezsgő,Tovább olvasom…
Néma állomás, csendes, kihalt az őszi estben. Gesztenyék hullnak tompán, puffannak a tetőn.Tovább olvasom…