Koromfekete eget mindenütt ragyogó csillagok világítják be, A kellemes csendet csak néhány hangos kutya ugatása töri meg, A kis falusi házakban az ajtókat az ott lakók sorra zárják be, S a nehéz munkától kimerült emberek az ágyakban pihennek meg.Tovább olvasom…
Néma állomás, csendes, kihalt az őszi estben. Gesztenyék hullnak tompán, puffannak a tetőn.Tovább olvasom…
A fa alatt fények lélegeznek, arany szikrák a szőnyeg ölén, egy doboz vár, csíkos ruhában, szalagja csillan: ígéret, remény.Tovább olvasom…
A szeretet fényére vártunk, A hit, a remény és az öröm után. A templom előtti téren álltunk, Várva, felcsap ma a szeretet láng.Tovább olvasom…
Amikor az első kis gyertyaláng fellobban az Adventi koszorún, van abban valami égi varázs, hogy sokan hittel várakozunk.Tovább olvasom…
Lélek testet emel, mint egy madár, ki az égre feszíti szárnyait, szorongás kalitkáját törve,Tovább olvasom…
Ebben a ritkásan pergő, őszi levélesőben a gyönyörrel felajzott emlékezetre finoman ráfeszülni látszik a még pezsgő,Tovább olvasom…
Az emberi érzékelés gyönyörű. A fény megérinti a szemet, és világ lesz belőle. Egy hang rezgéseTovább olvasom…