Föld felett réved az ég csendesen, Sóhaját szövi selyemfelhőkben, Bérc tetejéről völgybe hull könnye, Letörli a táj zöld keszkenője.Tovább olvasom…
Hűvösek még a tavaszi napok, Április nem dobat földre ruhát, Szégyenlősek még a napmosolyok, Szendén titkolja föld iránt vágyát.Tovább olvasom…
Kelep-kelep kelepelek... Nézd a gólyák, szerelmesek!Tovább olvasom…
A gólya visszatér – fehérbe öltözött remény, szárnyán ring a tegnap, s szíve a fészkében dobban. Kémények fölé hajol, mint régi, hű barát, megszólítja bennünk az otthon dallamát.Tovább olvasom…
Messzi tájak porát hozza szárnyuk, ég és föld közt megfeszülve, hosszú útjuk minden rebbenése hazafelé tart reménykedve.Tovább olvasom…
Nemrég még üres volt a fészek... De végre visszatértek! Hosszú csőrű, fehér madár, Vártalak már téged.Tovább olvasom…
Február végén, a tél még remél, hogy nincs vége, s itt maradhat nálunk, velünk, még egy kis időre, hogy kedvünket továbbra is szomorítsaTovább olvasom…
Ácsolt feszület, málló farostok, idő vájta nyomok, színek, már a rozsda is kikezdte a pléhkrisztus testét…Tovább olvasom…