Gyermekkorunk képe, a havas tájban rejlik, a havas dombtetőről mindenki szánkózik. Kicsitől a nagyig, zajlik a hó csata, élvezzük hát ki, ha nem jönne vissza soha.Tovább olvasom…
Volt idő, amikor a tél még igazi volt, nem sietett, nem olvadt el hamar. Piros arc, fagyos nevetés, a hó a tenyerünkön maradt.Tovább olvasom…
Szerencsés gyermek voltam, nagyszüleimtől rengeteg gondoskodást kaptam. Megtanították, hogy mindenben a szépet lásd, felelősséggel tartozol mindenért, amit látsz.Tovább olvasom…
Ragyogó messzeség. Ahogy e zuzmarás évszak körbeszövi könnyed leplét a tájon, s megpihen,Tovább olvasom…
Hintázni vágyom, úgy, mint régen, visszatér gyermeki énem.Tovább olvasom…
Nézem, nézem a mostani Téli tájat, fájó szívvel gondolok Vissza gyermekkorom igazi teleire. Jégcsapok lógtak a házak tetején,Tovább olvasom…
Itt van végre az a tél, amiről oly sokan csak álmodoztak. Nagypelyhekben hullik a hó, betakar házat, utakat, tájat.Tovább olvasom…
Fehér palást borít mindent, hópárnák pihennek az ágakon, a világ lélegzete lassul, az idő térdre ereszkedik.Tovább olvasom…