A szívem lassan dobban, fájdalomtól lassan robban, elfáradt, tele lett sebekkel, szomorú, fájó reményekkel.Tovább olvasom…
Mikor a szív mélyén a seb kinyílik, S a balga elme a ködbe vész, A belső csendben egy kapu nyílik, Hol érthetetlen a tiszta egész.Tovább olvasom…
Sok év után vettem észre, Hogy nem úgy néz rám, mint régen. Akkor már sejtettem, hogy baj van, Lassan kihátrál az életünkből.Tovább olvasom…
Mindannyian cipelünk bántó szavakat, sebet, könnyet, melyet befelé sirunk el. Csalódásokat, amik megsebzik a szívet, engedjük el mindazt, ami fáj, ami eléget.Tovább olvasom…
Elárvult, sebzett szívemet, mikor nagyon fájt az élet, elköltöztettem, Egy homokos partot a tenger mellett őneki lakni kerestem. Néha ellátogattam hozzá, megnézni, hogy megy sora, Múlt-e a fájdalma, s sebei be vannak-e már gyógyulva.Tovább olvasom…
Áprilisi szép tavasz volt azon a napon, Mikor ünneplőbe öltözött a határ. Felöltötte színes ruháját a természet, Öltöztesd színesbe szívedet, otthonod.Tovább olvasom…
Múltnak fátyla már eltakar, Emlékek hídja zárva tart, Rozsda eszi a kapuját, Segíti feledés homályát.Tovább olvasom…
Egészségben, betegségben hangzott el a mondat, emlékszem az esküdre, mikor a kezemet fogtad.Tovább olvasom…