Kedves tekinteted átkarol, szíved lüktetése ölel, hozzád simuló szeretettel, emellek fel.Tovább olvasom…
Egyenrangúnak nem érzem magamat, így nézek szembe veled! A Világ vackaiból rég kinőttem. Nézd el gőgöm!Tovább olvasom…
Anyám volt ő, féltő ölelő kar, szilárd, ledönthetetlen kőfal. Maga volt a szépség, jóság, de szemében mindig ott ült valami furcsa csalódottság.Tovább olvasom…
Fájdalom, elvesztés, hiány – tán így lehet leírni a halál érzését. Sötét és szomorú, a temetőbe belépve ezt érzem. Egy őszi napon lábam alatt ropogott a falevél,Tovább olvasom…
Kis ébrenlétben körbenéztek immár mennyet s börtönt egyaránt elviselt ördögök s szentek;Tovább olvasom…
Tudod-e, miért sírnak a fák mikor a hegyekről lezúdul a tél, és megdermednek a madarak kegyetlen fehér világTovább olvasom…
Életem delén elmerengtem én, vajon mi lesz, ha életemnek vége lesz?Tovább olvasom…
Örömből gödörbe, gödörből örömbe, őrült ölelésből, öldöklő ökölre. Vészjósló gondolatom csillapodik, forrongó dühöm alábbszáll,Tovább olvasom…