Patkány-futások hiábavalóságok súlyai alatt

Kis ébrenlétben körbenéztek
immár mennyet
s börtönt egyaránt
elviselt ördögök s szentek;
a lélek már-már minden esetben
elszállhat, akár még egérutakon
is a megváltással kacérkodó halálba.

Itt mintha mostan önmagát
bontaná már minden épülés
s földelés, csak senki se
hajlandó még észrevenni,
észhez térni. S míg csontjaink
afféle jobbágyi-állapotban
dolgozni kénytelenek szívósan,
engedelmesen sokszor észre se vesszük,
hogy átvernek,
átráznak minket az élet rostáján,
ahol csak lehet,
az ellentmondások korviharai
még vissza-visszatérnek oda,
ahonnét idejekorán még kiindultak.

Mert manapság – ha az ember
egyáltalán élni, boldogulni akar
– hivatásos szélhámos vagy színvak lesz,
esetleg még boldogtalan.
Mert tiszta önzés,
és afféle önpiedesztál,
melyet mostanság meghoznak
„egyesek”, a tudatos
gödörelméletből
azért néhanap még jó
volna biztosan kimászni.

Akár a kilazult fogaskerék,
nem volna már elég
körbe-körbe forogni csupán,
bőségesen elegendő volna
egy őszinte, tompa beismerés
bocsánatkérésekkel csokorba kötve.

A nagypolgári luxus elitizmus
most jócskán divatozva kérkedik,
hisz önmaga omlásának kisstílű
alteregója; mert egyre gondosabban
listázzák, s rendszerezik azokat,
akikből hasznos profitokat,
érdekkapcsolatokat sajtolhatnak ki
egyáltalán, míg az egyszerű
ún. prolikat könnyed
kézlegyintéssel azonnal semmibe veszik.

Gödrök, üregek, s iszaptavak
már mindenfelől körbekerítik
az élők maradékait,
egyre fokozódik az ébrenléti
stresszfeszültség s nyomás,
mely – úgy tűnik – már a szándékosan
lepusztított mindennapok
szerves hozadéka.

Az ember most,
akár valami meghibásodásnak
indult, kusza növényzet
agymosottak fuldokló zűrzavarában;
tudja magáról már régen,
hogy boldogulni s túlélni szeretne,
ám igazság szerint
az sem igen könnyen,
s komfortosan megyeget neki.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.