A csillagoktól fénylő égen Száll egy üstökösbe bújt álom. Ő teremti az ihleteket, S megtöri a sivár átkot.Tovább olvasom…
Nyílik az ibolya, zöldel a határ, de Sándor zsákba zárta a meleget. József sem volt serényebb ebben, talán holnap a várva várt Benedek.Tovább olvasom…
A határ csendjén két sovány tehén, csontjukon feszült a nap és a remény. Az eke nyögött, a föld hallgatott, a sors a barázdák között ballagott.Tovább olvasom…
A könny bennem eső, tisztára mos mindent, sója a szívemnek lassan rendet teremt. Nem számvetés ez, áthaladás velem, csak fény marad ott, ahol fájdalom pihent.Tovább olvasom…
Túl sok volt minden, lépnem kellett. Sokat adott nekem, de még többet elvett. Voltak szép pillanatok, mámoros napok, Tudtam, mit adok, de kapni mit kapok?Tovább olvasom…
Ma az igen túl közel jött, a nem pedig túl gyors volt. Mindkettő igaznak tűnt, egyik sem akart vigasztalni.Tovább olvasom…
Azt már kinőttem Hála Istennek, hogy megfelelési kényszerem legyen valakinek vagy mindenkinek.Tovább olvasom…
sem kőszikla sötétség neki nem határ olyan ő mint a szerelmes férfi nincs akadály mit le nem győzneTovább olvasom…