Egyszer volt Budán kutyavásár

A határ csendjén két sovány tehén,
csontjukon feszült a nap és a remény.
Az eke nyögött, a föld hallgatott,
a sors a barázdák között ballagott.

Három kenyér az élet mértéke,
múlt és jövő egy asztalra téve.
Egy ma ad életet, egy holnapra vár,
egy őrzi a múltat, ha elnémul a száj.

Arrébb hat ökör feszíti az igát,
ostor csattan, gőg ül a gazda szaván.
Adj kölcsön kettőt, hang kérve szól,
kaparj magadnak, így válaszol.

Budán a gondolat fojtva megérett,
szót nem kívánt, élt a tiszta ítélet.
Add el mindened, ebekre váltsd,
a szerencséd lesz az igazi próbád.

Vasárnap reggel a piac zajong,
ugatás és kacaj összehajol.
Száz a kicsi, háromszáz a nagy,
a vásárban most az ész adja az árat.

Megcsörren az arany, s megáll a zaj,
a gúnyból mérték, súly marad.
Egy fordulat, s gazdát cserél,
ami semmi volt, holnap valósággá ér.

Hazatér a szegény, föld szíve fogadja,
Elé elé áll ökör, s a végzet elindul rajta.
Nem nőtt fölé, csak helyére került,
csendes munkából a holnap megépült.

A másik lármával jön, de hiába kiabál,
Kölcsönkenyér a fösvénynek visszajár.
Amit nem értett, mohón hajszolja,
S végül a sok kutya lett balsorsa.

Egyszer történt meg, tanulság a lábnyoma.
Budán kutyavásár nem tér vissza soha.
Az ész, ha az úton ember mellé áll,
értéket talál ott is, hol más semmit se lát.

Hangosvers:

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.