Ránk hajolt az este, csillagtakaróval takar be a világ. Álmodni jár a képzelet. Régi rongyán mindennap egy öltés,Tovább olvasom…
Szépséges fecskék újra hazaszálltak Otthonunk ereszalján építenek házat S mintha mindig boldog volna, Ahogy szálldogálnak, párt találnak.Tovább olvasom…
A gólya visszatér – fehérbe öltözött remény, szárnyán ring a tegnap, s szíve a fészkében dobban. Kémények fölé hajol, mint régi, hű barát, megszólítja bennünk az otthon dallamát.Tovább olvasom…
Messzi tájak porát hozza szárnyuk, ég és föld közt megfeszülve, hosszú útjuk minden rebbenése hazafelé tart reménykedve.Tovább olvasom…
Nemrég még üres volt a fészek... De végre visszatértek! Hosszú csőrű, fehér madár, Vártalak már téged.Tovább olvasom…
A temető csendje nekem mesél, krizantémok illata száll felém. Gyertyák lángjával üzen a lélek, a temető magányában átölel Isten.Tovább olvasom…
Kicsi falumban nagy csend ásítoz. Néhány ablak csak fél szemmel néz rám. Pedig tudják, nem vagyok idegen, csak nagyon régen jártam itt.Tovább olvasom…
Egy ideje már tervezem a kis fejemben, Újra kirándulni kellene mennem. Felfedezni a természetet, Magamba szippantani minden leheletet.Tovább olvasom…