Hó alatti kert lassan nyílik fény felé nőnap virágaTovább olvasom…
A hó még álmot őriz a föld tenyerén, hideg takarója lassan enged. De a csend alatt már lobban a fény, s tavasz szárnya bennünk is rezzen.Tovább olvasom…
Szomorú fűz sárga hajkoronája, Vígan mosolyog a nagyvilágra. Víztükrében látom a kék eget, Aranyhídat, szálló fellegeket.Tovább olvasom…
Jöjj tavasz, melegítsd Nap a földet, Ágak végén fakadjanak ki a rügyek. Madárka daloljon gyenge ágak végén, hullámzó víztükrön szalad tova a fény.Tovább olvasom…
Friss, zöld, hűvösen jószagú lélegzet. A napsugár most csak engem kényeztet. Átkukucskál a falombon, padra ültet. Becsukja szememet, arcomon bizserget.Tovább olvasom…
Friss ánizsszagot lehel a föld magából. Reggel van, egy februári szürke, sáros.Tovább olvasom…
A nap már nemcsak fénylőn világít, kezdi éreztetni az erejét is. Fekete foltos a talajtakaró, de alatta már mocorog az élet.Tovább olvasom…