Örök kérdés, Mitől lesz egy kapcsolat szinte mesés? E kérdésre kérdéssel felelek, Ki mennyit tesz, hogy örök legyen a szerelem?Tovább olvasom…
Mikor megismertelek a napfény sugárkoszorút font körénk, Pillangók lejtettek tavaszi táncot szívünknek szigetén. Halk szellő súgta nevünk az álmodó virágszirmok alatt, S az idő megállt egy percre, hogy azt érezzem örökké itt maradsz.Tovább olvasom…
Feltámad a fény, harmat csillan a réten, szív újra remél. Tavasz elhozza csendbenTovább olvasom…
Mintha immár kitárt ablakok rácsain át figyelném szüntelen, akár lefektetett pisztolyként aljasodhatott; ígéret, kézfogás, szócséplés üres szólammá, s miként lett Lét-fosztott az emberi élet végessége, akár a billegő szerencsejáték. Kettős mérce súlya feszít meg, vagy csak macska-egér játék?! – Ismeretlen céltáblákat immáron inkább karriervágyak, sikerhajhász gátlástalansága sem hódíthat soká. Ami egyáltalán megmaradhat, csupán a perc-emberkék hitványul dorbézolós dáridója csicsergő kanár-kísérettel. Tohonya, süket fülkékben agymosott, butító prédikációk visszhangzanak, hülyítik a józan, realista értelmem romjait, s egy se maradhatott; se hírmondó, se próféta-szagú irodalmár, ki öntudatlan, fancsali képpel el ne adta volna egyéni meggyőződéseit egy bukott eszmének.Tovább olvasom…
Akár a sanda ígéret még egyre ott sutyorog alamuszi, spicliskedő kedvvel egy-egy álszerény ígéretTovább olvasom…
Felfelé ívelt csík a holnap, fényes szikrák hajnalban, a szív apró temploma, ahol vágyak zengtek volna.Tovább olvasom…
Vér csordul, csöpög le a kőre. A vér akkorát koppan, mintha csak egy kő lenne.Tovább olvasom…
Vigyázz, az érett szív már nem játékszer, Ahol a tűz ég, ott a bölcsesség az őr. Már nem naiv, bár arca fénnyel telve, A múlt csatáiból font magára védő, szent bőrt.Tovább olvasom…