Reggeli marhaságaim elviseli Amikor ledöntök, felborítok, mellérakok, nem látok, nem hallok. Illata csodálatos, lebegni tud időn s téren át. Vagyis konyhától az étkezőig és tovább.Tovább olvasom…
Édesanyám kék kardigánját őrzöm már harminchatodik éve. Göcsörtös kezeivel kötögette, álmait és vágyait is beleszőtte.Tovább olvasom…
Szerelem áll most a küszöbön, S az ajtót őrülten veri. Markával a kilincset tépi, Szíve mély kétségekkel teli.Tovább olvasom…
Párnám csipkéje csodaszép, Habosan fényes, hófehér. Hullámos éke fodra, Visszarepít a réveteg múltba.Tovább olvasom…
Te csak mentél egyre messzebb Nem számított, hogy a szívem sebzett Hatalmas űrként bolyong egyedül Néha a szív is magányba menekül.Tovább olvasom…
Egy emlék, egy kép, néhány pillanat, Egy illat – mely mindörökre megmarad. Egy mosoly, egy érintés, s néhány gondolat, Együtt szőttük a legszebb álmokat.Tovább olvasom…
A hajnali fénycsóva kifakította a távozó éjszaka fekete selymét. A fák alatti árnyas, meredek parton hófehér, harangalakú virág eszmél.Tovább olvasom…
A fotel karfáján egy kék kardigán hallgat. Nem kérdez, nem vádol, csak őriz.Tovább olvasom…