Szédítő gyöngyvirág

Buglyó Juliánna

A hajnali fénycsóva kifakította
a távozó éjszaka fekete selymét.
A fák alatti árnyas, meredek parton
hófehér, harangalakú virág eszmél.

Széles vastag levelek ölelésében
fürtjeit tisztán a talaj felé tartja.
Illatukat már könnyű szellő hordozza,
orrunk frissítő kellemét mohón falja.

Mondják az első virág beleszeretett
egy szédítően éneklő csalogányba,
csak májusban ontotta virágát újra,
mikor a madár visszatért a faágra.

Tavasszal szeretettel szedik csokorba,
szépsége igéz ünnepi hangulatot.
„Mária könnye” ugyancsak küllemében
lett születetten ilyetén varázslatos.

Sejtjeiben alávaló titkot hordoz,
szokatlan méreg lappang csalfa testében.
Ne tévesszen meg senkit csupán a látszat,
fogyasztása zűrt kelt az ember szívében.