Érzéketlen
K. Barbara
Törés
Egy emlék, egy kép, néhány pillanat,
Egy illat – mely mindörökre megmarad.
Egy mosoly, egy érintés, s néhány gondolat,
Együtt szőttük a legszebb álmokat.
Egy érzés, mi soha nem csitul,
A magány örökre rám borul.
A tudat, hogy valahol létezel,
Szerelmünk beteljesülést érdemel.
Hirtelen tűntél el, mindent elvittél,
Fáj a szívem – bolondnak hittél.
Veled vagy nélküled, de élnem kell tovább,
Érzem, élek – nem lehetek egy báb.
Egy illat – mely mindörökre megmarad.
Egy mosoly, egy érintés, s néhány gondolat,
Együtt szőttük a legszebb álmokat.
Egy érzés, mi soha nem csitul,
A magány örökre rám borul.
A tudat, hogy valahol létezel,
Szerelmünk beteljesülést érdemel.
Hirtelen tűntél el, mindent elvittél,
Fáj a szívem – bolondnak hittél.
Veled vagy nélküled, de élnem kell tovább,
Érzem, élek – nem lehetek egy báb.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Búcsúzás témájú versek közül: