Gyötrődéseink holtvidékén – félő – , tán már csak saját árnyaink vesztegelnek élettelen, mintha láthatatlan szégyenérzet,Tovább olvasom…
A legfájdalmasabb, Ha magad maradsz. Még rosszabb, ha nem vagy egyedül, Mégis a legmagányosabb ember az, ki a tükörben veled szemben ül.Tovább olvasom…
Kezeim hidegek, szívem üres, fejem zakatol, lüktet. Nem hiányzom senkinek, Nem keres senki,Tovább olvasom…
Mit érzel, ha a dac bennem fel-alá ténfereg, S bennem a lélek bezárt padláson dörömböl, s a létezés is oly hideg? Csak hangosan kopácsol börtönébe zárva,Tovább olvasom…
Többre – meglehet –, már nem maradhatott méltó, nemes Időm. Most csakis az együgyű, önostorozó várakozás,Tovább olvasom…
Miért nem lehet egyszerűen csak lezárni, befejezettnek tekinteni azt, amiben éppen nyakig benne vagyunk?! Miért nem lépünk ki szánalmas,Tovább olvasom…
És volt ki zokogott, és homlokát ráncolta. És volt ki nem értette, az egészet.Tovább olvasom…