Bocsáss meg kérlek

Kezeim hidegek, szívem üres,
fejem zakatol, lüktet.
Nem hiányzom senkinek,
Nem keres senki,
magamba fordulva, kezdek vergődni.
Eljátszom magamban a halál csókjával,
érzem magamon, megérint karjával.
Lelkemet bűn és megbánás mardossa,
Lüktet a fejem, érzem hideg a penge
húsomba vájva, karomból vér tör fel.
Nem érdekel semmi, már a képek sem,
lassan felszáll megkönnyebbült lelkem.
Forró vérem elönti mindenem
szobám padlóján piros folt mered
mered mindenkire és mindenre vádlón
miért nem hallottad mikor sikoltottam ártón?
Hol voltál akkor mikor jeleztem, hogy gond van?
Miért engedted, hogy magamba fojtsam?
Már mindegy mi miért történt
és ütött ki balul,
nekem könnyebb már és szívem többé nem jajdul!

Hozzászólások (2 darab)