Nem jön szememre pihentető álom, egész éjszaka hiába várom. Gondolataim cikáznak közben, látom magam valami sűrű ködben.Tovább olvasom…
Nézem, amint a fák lombjai Lassan a szürke ködbe vesznek. Előttem csintalan napfény fut, S egy új irányt vesz az élet.Tovább olvasom…
Mikor a szív mélyén a seb kinyílik, S a balga elme a ködbe vész, A belső csendben egy kapu nyílik, Hol érthetetlen a tiszta egész.Tovább olvasom…
Az élet kegyetlen játék, Néha nem látod, hogy van-e napfény. Minden rossz, minden nehéz, Legnehezebbek az esték.Tovább olvasom…
Reggel rózsaszín alkonyra ébredek, A kertem megtelik lassan élettel. Vörösben kelt fel tegnap a Hold, Ma rózsaszínben lenyugodott.Tovább olvasom…
Ez az egész? Nem. Lélegezz! Van még tartozás. Készen áll, de alakja még kevergő délibáb.Tovább olvasom…
Mint kiszolgált, foghíjas öreg kutya, kinek már ég felé áll szekere rúdja, úgy vicsorgatja jégfogait a tél, ádázul küzdve mulandó életéért.Tovább olvasom…
Szép lassan ránk terül a tovatűnt idők fátyla, mint ködlepel takar be, az elmúlás gondolata.Tovább olvasom…