Sűrű, sötét köd terjeszkedik! Ráül a szemek pilláira, A világ búskomorságára. Sűrű, sötét köd terjeszkedik!Tovább olvasom…
Reggel rózsaszín alkonyra ébredek, A kertem megtelik lassan élettel. Vörösben kelt fel tegnap a Hold, Ma rózsaszínben lenyugodott.Tovább olvasom…
Mint ahogy a tegnapra új nap virrad, és az égalja halvány rózsaszín pírt kap, úgy nyílt ki szerelmem illatos virága, először csak apró rügyeket hozva,Tovább olvasom…
Szürke mocskos köd lecsorog a házak tetejéről, halvány fényű lámpák körgyűrűjében reszket a lehelet.Tovább olvasom…
A fa ága zöld levelét mind elhullatta. Csupasz testét ködpaplannal beborítja.Tovább olvasom…
Meginog a kezem, de a múltam elengedem. Reményhangja a szívemben remeg, lassan, mély lélegzetet veszek.Tovább olvasom…
Fehér köd ül a tájon, nem mond semmit, mégis beszél. Mintha egy halk emlék sétálna a fák között — törékeny, szépséggel.Tovább olvasom…
Mint kiszolgált, foghíjas öreg kutya, kinek már ég felé áll szekere rúdja, úgy vicsorgatja jégfogait a tél, ádázul küzdve mulandó életéért.Tovább olvasom…