nem leveleztem eszperente nyelven helyette nem egyszer tejet lefetyeltemTovább olvasom…
Mintha a lélekből áradna valami itt, gondolatcseppek száradnának a papírra, a terheltnek tűnő író reménységeként, miként a gyertyafényben rajzolja betűit.Tovább olvasom…
Még hidegen fénylik a füstszínű reggel, még hószagú harmaton siklik a Nap. De érzem szívemben a rügy fakadását, amint lelkem tűzével megsimogat.Tovább olvasom…
Mikor a költészet fanfárjai megszólalnak, elborult ég, sötét csillagok aláintenek a mennyből,Tovább olvasom…
A szárnyak ott voltak hátul a kertben, ajándék volt csupán, vagy érdem? Kissé gyűrött volt, poros de nagyon, amint elterült a rozsdás pázsiton.Tovább olvasom…
Lélekszívemben él a költészet, Csendesség, melyben megszólal a lét, Melynek mélyén a múlt szép történet, Árnyék nem véste rá rút bélyegét.Tovább olvasom…
Álomvilág, egy igazi csoda, Bolyongó lelkem békés otthona. Ide térek vissza, ha fáradt vagyok, Életre keltenek a néma sorok.Tovább olvasom…
Április fényében ünneppé lesz a szó, József Attila jár a sorok peremén, arca fölött sok csillag hajol, s magyar szív őrzi költeményét.Tovább olvasom…