Időtlen szó, mely fogalom maradt. Leírt versek és mondatok mit költők, írók papírra véstek, mikor áldották vagy szidták a napot.Tovább olvasom…
A szárnyak ott voltak hátul a kertben, ajándék volt csupán, vagy érdem? Kissé gyűrött volt, poros de nagyon, amint elterült a rozsdás pázsiton.Tovább olvasom…
Még hidegen fénylik a füstszínű reggel, még hószagú harmaton siklik a Nap. De érzem szívemben a rügy fakadását, amint lelkem tűzével megsimogat.Tovább olvasom…
jégcsap könnyezik siratja fagyos múltját – veréb megisszaTovább olvasom…
jártam én már itt hibáim újra élem – ősz viszi hírétTovább olvasom…
harmatos reggel éj deret nem csípett még – megbocsáthatóTovább olvasom…
fehér üres lap akadozó szótagok – ihletrekedésTovább olvasom…
Mint veszett kutyák, kik falkába gyűltek, úgy zakatol fejemben a gondolat. Már érett húsom marja az enyészet, semmivé tenne pár pillanat alatt.Tovább olvasom…