A szél leült a porba, és láthatóvá tevé ruháját. Milliónyi levelet kapott fel az avarból, ahogy elindult: s megmutatá subáját!Tovább olvasom…
Nem értheted a verses szíveket Hisz mind saját dallamból szólnak Mi velük történik; megeshet Hogy más szívet is bebarangolnakTovább olvasom…
Kedves kis Staphylom, légy az enyém, kincsem. Add nekem Surface antigéned tört részét, s én odaadom érte DNS-polimerázom felét. Ó, gyönyörű mikroba, szép vagy te és fertőző.Tovább olvasom…
Pontosan száz verssel ezelőtt volt, Mikor az ihlet először elkapott. Elkapott és magával ragadott, A mélyből, ha lassan is, de kirántott.Tovább olvasom…
Zümmögök, mint méh a kasban, hangom elvész a tavaszban, méhtársaim olvasgatnak, elismerőn bólogatnak.Tovább olvasom…
Előttem papír, kezemben tollam, csak jönnek a gondolatok sorba. Szárnyal a képzelet, telik a papír, versként jelenik meg a papíron.Tovább olvasom…
Egy kéz a papír felett, várakozó mély lélegzet, toll hegyében tükröződve a belső fényben lebeg.Tovább olvasom…
Nálam az ihlet hajnalban jön. Csak úgy egyszerűen, magától. Van, hogy arra ébredek, Kész verssorok vannak a fejemben.Tovább olvasom…