Ihlet

Egy kéz a papír felett,
várakozó mély lélegzet,
toll hegyében tükröződve
a belső fényben lebeg.

Az ihlet néha suttogás,
a lélek halk dallama,
egy érzés, ami megérint,
szíved mélyéig hatolva.

Máskor vulkánkitörés,
szavak zúdulnak a lapra,
mint egy folyó áradása,
magas gátakat átszakítva.

Szállva ír a gondolat,
szív diktálja a ritmust,
a költő keze megindul,
sorok egymásba fonódnak.

Az ihlet színes szőttese,
a lapon elárul mindent,
csak a most van, a pillanat,
amikor szavak életre kelnek.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.