Jégbe zárt csendben alszanak, mint a mesében. Szirmuk őrzi az illatot, az idő bennük pihen.Tovább olvasom…
Ajtó lassan csukódik, csak illatod maradt itt. Téren s időn át ténfereg. Gondolatom még veled tart,Tovább olvasom…
Nézem fénylő bundáját, ébenfekete szemét, huncut pofiján a hűség csalhatatlan jelét. Mikor mellém simul csendes örömmel, mintha szívünk csak úgy dobogna közös ütemmel.Tovább olvasom…
Ne sírj anya, kérlek ne sírj, ne sírj, hogy messze mentem. Távol az otthontól,családtól, távol egy messzi idegenbe.Tovább olvasom…
A szépség reggel kezdődik, amikor a pohár peremén megcsillan a fény. Ott van a konyhaasztalon felejtett morzsában, egy kéz nyomában a kilincsen.Tovább olvasom…
Ez a szempár oly idegen, régen, máshogyan nézett engem Áhítat csillogott-e szemekben. Én voltam a minden,Tovább olvasom…
Régi képek közt halad a fény, mintha idő simítaná végig könnyedén. Elkopott sarkok, repedt keretek, mégis él bennük minden szeretet.Tovább olvasom…
Most is téged látlak a zöld fotelben, csak te tudtál benne úgy pihenni, ahogy senki más. A délutáni teát mézzel édesítetted meg,Tovább olvasom…