Szöges lánc vagy a lelkemen. Mézédesen hívogat a szád. Fény és árny játéka mögé bújva, láthatatlan-fojtón ölelsz át.Tovább olvasom…
Szeretlek. Zápor vetítette árnykép a falamon. Talányod zsákutcáin töretlenül baktatok. Ha türelmetlen mégis durván illetnélek,Tovább olvasom…
Megélhetem veled, vágyaim rezdülő, vad tombolását, az érlelő sors,Tovább olvasom…
Mikor rád gondolok, megnyugszom, de a szívem úgy ver, mint még soha. Mikor rád gondolok, eltűnik minden problémám, elviszel egy olyan világba, ahol még nem jártam soha.Tovább olvasom…
Sokszor kerekedtél felül rajtam. Te mindent és én a semmit akartam. Te tűz és víz – mi ezek vagyunk. Magunk után csak hamut hagyunk.Tovább olvasom…
Orgonavirágban összeölelkeznek lelkem zugaiban megsárgult emlékek:Tovább olvasom…
Ajtó lassan csukódik, csak illatod maradt itt. Téren s időn át ténfereg. Gondolatom még veled tart,Tovább olvasom…
Felhők fölé száll sóhajom utánad, Testetlen lettél, nem lelem a szádat. Csókod íze is semmivé lett, Nem érzem már a rezdülésed.Tovább olvasom…