Nem szóltam, Fájdalom gyötört Pedig könnyem Mindent közölt.Tovább olvasom…
Valamikor szép volt és fiatal, selymes, puha arca akár a hó, mindig vidám, dalos kedvű angyal, tekintete huncut, cirógató.Tovább olvasom…
Tévedhetetlennek gondolt látó-szemekkel sem biztos, hogy az ember még ráismer igazi ismerőseire, barátaira;Tovább olvasom…
Egy összetört szívvel lehet-e még szeretni? A választ nem tudom, de talán tudni sem akarom. A szerelem az emberrel úgyis csak elhiteti, Hogy meg lehet bízni és szabad hinni vakon.Tovább olvasom…
Arcokra sokadszor rákövül a tartózkodó közöny, melyet önző-féltett magányunk szándékos börtönébe bezárunk;Tovább olvasom…
Megváltozott nagyon a világ, tabu-téma lett ma a nyíltság. Közönyös arcok, tekintetek, szorongó, zárkózott emberek.Tovább olvasom…
Akár a sanda ígéret még egyre ott sutyorog alamuszi, spicliskedő kedvvel egy-egy álszerény ígéretTovább olvasom…
Vajon meddig bírhatod még a tűrés dinamikáit? Vajon még hány millió apró kis darab tartósnakTovább olvasom…