SZTEREOTÍPIÁK MANIPULÁCIÓKRA

Tévedhetetlennek gondolt
látó-szemekkel sem biztos,
hogy az ember még ráismer
igazi ismerőseire, barátaira;
beidegzettségek sztereotip-tudataival
egyre előrébb vánszorogni
értelmetlen hangsúlyok dacára
közömbösített akarat-tényekkel,
– mert mintha most mindenünnen
villogna rá a birtoklás arzenálja,
míg a puszta Lét önbizalma
újabb s újabb csorbákat szenved.

Most hálót fon a modern
korokban a pénz,
mely nem csupán csak
egyszerű fizetőeszköz
– de a tudatos lépre csalások,
ördögi manipulációk kicsinyes eszköze is,
a folytonos aggodalmak birtoka
még egyre méregetné
a csigalépcsőket is;
ti. merre volna érdemes
még helyezkednie?!

Csak ne volna már
mindenbe szükség szerint
beoltva egy megismételhető
távoli kényszeresség;
nem lehetséges immár
egyenlő távolság
a Jelentől a Jövőig,
agyonérlelt oltalmat
már hiába is kutatna
egy életen át az ember.

Hiába, mert a tudatos
megoldások is rendre
elkésnek a biztos
megvalósulások útjaiból.
Mert mindenkiben feszítve
előbb-utóbb megcsomósodik a tartós,
konzervált némaság is,
mely fertőzi a lelkeiket.

A Lét langyos,
massza-fölöslege még
tenni vágyna – de félő –,
már nem sokáig cselekedhet
önző-önkényesen
a megszilárdultnak vélt
tudatalattik szélein.

Az életek labirintusából
mostanság egyre ritkábban
lehetséges tartós,
megbízható menedéket találni,
mert – úgy tűnik –,
most csupán mindenki
csakis kizáróan megszabott
helyekre állhat, s nem választhat.

Sok kíváncsiskodni vágyó,
néma tekintet sem
segíthet csupán
tunya-közönnyel
átbámészkodja
jelenvalósága megszokásait.

A bezárt ajtókat sem
szabad soha megközelíteni;
hisz úgysem engednek be oda,
kockára téve állást, karriert.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.