Ma az igen túl közel jött, a nem pedig túl gyors volt. Mindkettő igaznak tűnt, egyik sem akart vigasztalni.Tovább olvasom…
Olyan gyorsan zajlik minden, hogy a gondolatok már nem kérnek engedélyt. Felöltöd őket, mint idegen kabátokat, és mire észrevennéd,Tovább olvasom…
Hiányzik már nagyon az egykorú, őszintének mondott barátság biztonság egésze. A romantika óvó, alkony-dús menedéke, mozdulatok koreográfia-kecsessége,Tovább olvasom…
Sok formában szólít a szeretet, de egyetlen forrásból árad. Mielőtt bárki megérintene, már ott él bennemTovább olvasom…
Január elseje, az új esztendő első lélegzete, a reggel friss, mint a harmatcsepp, az égbolton a tegnap fénye még dereng, de már tisztul – remény költözik helyébe.Tovább olvasom…
Kémény nőtt az ég gerincére, nem gyökérből, nem imából. Füsttel tanítjuk a felhőt, hogyan kell elfogyni a világból.Tovább olvasom…
Egyetlen lélegzet áll a lét fölött, megpihen a csoda szárnya. Nem menekül semmi elől, most elfér benne a csend és bája.Tovább olvasom…
Meginog a kezem, de a múltam elengedem. Reményhangja a szívemben remeg, lassan, mély lélegzetet veszek.Tovább olvasom…