Így életem alkonyán magamra maradtam. Egyedül, befelé fordulva, magányosan élek. Szerelmek, társak, barátok, kik életem során kísértek, elhagytak, elmaradtak,Tovább olvasom…
A víz szelíd, ha nézed, de mélyén arcok ringnak. Nem múltak ők, csak emlékek, melyek benned laknak.Tovább olvasom…
Fagyos rózsa kezemben, sírva borulok elébed. Könnyes szemmel kérlek, oldozd fel rám fagyott vétkem.Tovább olvasom…
A levegő közöttünk rezeg. A vállad majdnem érinti az enyémet. Ez a majdnem tart meg.Tovább olvasom…
A csendben szól egy halk magyarázat, nem szavak, nem zaj, nem cifra varázslat. Az út előtt köd ül, a szív mégis látja, az intuíció a lélek suttogása.Tovább olvasom…
A galamb szárnyán fény csillan, Belső béke hull rám, halk susogásban. Nyugalom szőtte a reggelt körém, Jelenlétem a Szentlélek ölében él.Tovább olvasom…
Volt egyszer egy suttogó, aranyló rét, hol lassan lépdelt át az esti fény. Egy gyermek ült a fű puha ölén, és csillagot számolt az ég szélén.Tovább olvasom…
Szomorú vagy vidám, magas vagy sovány, alacsony vagy kövér – mit számít ez igazán?Tovább olvasom…