Csendben nyílik az éj kapuja, hol a lélek szabadon szárnyal. Fény és árnyék tánca ringat, hív, szólít az álmok világa.Tovább olvasom…
A fény ujja a lombok között játszik, arany port szór a víz fodraira, és a vízesés fehér fátyla szelíden öleli a köveket.Tovább olvasom…
Ha végre a karodban ébredek, nem lesz többé múlt, sem jövő, csak a tested melege, ahogy belesimul az enyémbe.Tovább olvasom…
Lélegzem. Csend ül a tájon, fák hajolnak szél ölébe, susogó lomb közt énekelnek madarak a reggel fényébe.Tovább olvasom…
A víz szelíd, ha nézed, de mélyén arcok ringnak. Nem múltak ők, csak emlékek, melyek benned laknak.Tovább olvasom…
Lehunyja szemét a világ, a szél is csak suttogni mer, a csillagok szíve virág, s a fény most lágyan átölel.Tovább olvasom…
Harang zúg most a fáradt föld felett, Égbe sírnak halk könyörületek. Múlt ködéből arcok integetnek, A csendbe hullnak elfeledett estek.Tovább olvasom…
A víz nekem nem egyszerű elem. Nem tárgy, amit érinteni lehet, hanem lélegzet: az élet első rezdülése,Tovább olvasom…